Négy erdélyi magyar civilszervezet nyújtott be árnyékjelentést a romániai magyar jogsértésekről az Európa Tanácshoz, amelynek nyomán Romániát több kérdésben is elmarasztalták. Az EMNT és az SZNT közös jelentésének elkészítésében fontos szerepet vállaló Toró Tibor politológussal beszélgettünk.
– Mit jelent az árnyékjelentés fogalma? Erdélyben mennyire van precedens értéke a civilszervezetek által kezdeményezett eljárásnak?
– Az olyan nemzetközi egyezmények alapján, mint a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló keretegyezmény vagy a Regionális és kisebbségi nyelvek európai kartája, azokat az államokat monitorizálják, amelyek az egyezményeket aláírták. Ezen országoknak háromévente kell jelentést tenniük arról, milyen előrehaladás történt az egyezmények végrehajtása tekintetében. Hogy az információ ne egyoldalú legyen, a két európai intézmény szakértői testülete lehetőséget biztosít civilszervezetek számára, hogy úgynevezett árnyékjelentéseket nyújtsanak be, amelyeknek célja az állam által hivatalosan leírt álláspont árnyalása. 2017 előtt erdélyi magyar szempontból egyetlen árnyékjelentés készült, amelyet a CEMO (Civil Elkötelezettség Mozgalom) nyújtott be a Nyelvi Charta 1. ellenőrző ciklusában. A Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló keretegyezményhez eddig nem készült árnyékjelentés, habár a 4. ellenőrző ciklusnál tartunk.
– A romániai magyarság helyzetéről szóló árnyékjelentés négy erdélyi civilszervezet együttműködésének gyümölcse. Milyen volt a munkamegosztás?
– A négy szervezet nem közösen nyújtott be árnyékjelentést. A keretegyezmény esetében a CEMO és az AGFI (Jogvédő Csoport az Identitás Szabadságáért) dolgozott közösen egy jelentésen, valamint az EMNT és az SZNT szakértői csoportja egy másikon. Ez nem jelenti azt, hogy nem volt egyeztetés, mert tudtunk egymás munkájáról és ügyeiről. Mindenki a saját ügyeit írta be a jelentésbe. A CEMO például az utcanévtáblák ügyét, valamint az oktatási kétnyelvűség kérdését, az AGFI a Kolozsvár táblát, valamint az interkulturális kommunikáció hiányára vonatkozó elemeket. Az SZNT a székely zászlóra, a regionalizációra, valamint a gyülekezési szabadságra vonatkozó problémákra hívta fel a figyelmet, míg az EMNT az általa készített kétnyelvűségre vonatkozó felmérés adatait, ugyanakkor az oktatással kapcsolatos visszásságokat mutatta be.
– A munka során létezett-e együttműködés a három erdélyi magyar párt képviselőivel?
– A pártokkal nem történt sem egyeztetés, sem együttműködés. Ezen a szinten fontos a politikai és civil kérdések, szereplők elkülönítése. Maga a jelentés is utal rá, hogy nem egészséges, ha minden képviseletet egy szervezet lát el. A pártoknak a politikai érdekérvényesítés lenne a feladatuk, míg a civil jogvédők más eszközökkel (pereskedés, külső nyomásgyakorlás, nemzetközi támogatás és együttműködések keresése) élnek. Úgy tűnik, a pártok közül ezt nem mindenik értette meg, hiszen az RMDSZ is nyújtott be árnyékjelentést. Ez az ő szempontjukból kettős szerepet jelent. Egyrészt politikai pártként vannak jelen a szakértői bizottság szemében, másrészt civilként is próbálnak megjelenni.
– A román külügy részletes válaszlevélben próbálja cáfolni a jelentésben feltüntetett jogsértéseket. Az Európa Tanács szakértőit mennyire tudják befolyásolni a román érvek?
– A román álláspont a jelentést nem tudja visszafordítani. Az Európa Tanács Miniszteri Tanácsa által elfogadott határozatot tudja esetleg befolyásolni. Ez lesz az a dokumentum, amely a Romániára vonatkozó következtetéseket tartalmazza, és ez általában a jelentésen alapul. Jelen esetben a román külügy nagy hibát követett el, amikor egy meglehetősen durva hangnemű kommentárt csatolt a jelentéshez, amiben megkérdőjelezi a tanácsadó testület kompetenciáját és több általunk használt érvet is alátámaszt.
Egy példát mondanék: árnyékjelentésünkben részletesen leírtuk, hogy a román politikai szféra elzárkózik attól, hogy a regionalizációról érdemi párbeszédet folytasson, még a Székelyföld régió voltát is megkérdőjelezi, míg más hasonló történelmi régiók nevének használatával nincs problémája. Erre a hivatalos kommentár oldalakon keresztül tárgyalja, hogy – az ő szófordulatukkal élve – „așa zisul Ținut Secuiesc” nem létezik. A kérdésre visszatérve: nem ezek az érvek, hanem a román külügy lobbitevékenysége tudja majd ezt befolyásolni. Éppen ezért nekünk is kiemelt fontossággal kell ezt kezelnünk.
– Az árnyékjelentés mérföldkő lehet a romániai magyar kisebbségvédelem területén. Hogyan lehet rávenni Romániát, hogy a felsorolt jogsértéseket orvosolja?
– A jelentés direkt módon nem tudja semmivel befolyásolni Romániát, hogy „jobb útra térjen”. Viszont megszakít egy olyan irányzatot, amely hihetetlenül káros volt a magyar kisebbség szempontjából: azt, hogy a nemzetközi dokumentumokban a magyar kérdés egyáltalán nem szerepel. Ha valaki eddig ezekből tájékozódott, azt hitte, hogy a magyarokkal szemben nincsenek jogsértések. Ezt követően mindenki azt fogja látni, hogy 20 évvel a ratifikáció után bizony nagyon sok a probléma. Ez mindenképpen nyomás az államra, amelynek a centenárium kapcsán érdeke, hogy kisebbségpolitikai szempontból is normakövetőnek tűnjön. A folyamatos nyomás és a további esetek szakszerű feltárása tehát előbb-utóbb elvezet oda, hogy Bukarest kénytelen lesz bizonyos kérdésekben engedni. A sérelemdiskurzus mellett – amit sok romániai magyar szereplő folytat – fontosabb, hogy ezeket a jog nyelvén is bemutassuk: ne csak panaszkodjunk, hogy elnyomnak, hanem konkrét jogi bizonyítékokat szerezzünk rá. Sokkal erősebben hat az ET-ben, ha egy jogsértés mellé oda tudunk tenni egy Országos Diszkriminációellenes Tanács által hozott határozatot vagy egy bírósági döntést. Még ha az utóbbi negatív is.
– Huszonnyolc évvel a rendszerváltás után kell e jogsértéseket megismertetni Európával. Nem túl késő?
– Az elmúlt 25 év erdélyi magyar kisebbségi politizálása ezt a dimenziót teljes mértékben mellőzte. Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása és a kisebbségi szempontból fontos állami intézmények magyarokkal való feltöltésének eredményeként a román kisebbségpolitika részben modellértékűvé vált. Például számos meghallgatáson a román államot az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (ODT) vagy az Interetnikus Viszonyok Hivatalánál (DRI) magyarok képviselték, akik nem számolhattak be a magyarok elleni jogsértésekről, hiszen a hivatalos álláspontot képviselték. A mostani árnyékjelentés sikere ezt a szokást töri meg. A külső nyomás növekedése mellett a Tanácsadói Testület jelentése hivatkozási alap az elkövetkező perekben, tárgyalásokban és nyomásgyakorlási akciókban. A nemzetközi dokumentumok ratifikáláskor a román jogrend részévé válnak. Az ezekre való hivatkozás bevett szokás a jogvédelemben. Előbb-utóbb az itthoni bíróságoknak is figyelembe kell venniük ezt. Mert ha nem teszik, akkor tovább erősödik a jogsértő kép az országról. Mindent egybevetve hosszú út áll előttünk, viszont a Tanácsadói Testület jelentése legalább egy eszközt adott a kezünkbe, amelyre támaszkodni és építeni lehet.
Szerző: Makkay József
Forrás: erdelyinaplo.ro
2018.03.03.
Magyar egyetértés az árnyékjelentésekről
Az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény tanácsadó bizottsága február 21-én hozta nyilvánosságra a Romániáról szóló jelentését. Az ország 1993 októberétől tagja az Európa Tanácsnak, de az elmúlt 25 évben ez az első elmarasztaló jelentés, amely tényekkel támasztja alá a legnagyobb lélekszámú kisebbség, a romániai magyar közösség jogfosztását. Az árnyékjelentés elfogadását az azt előkészítő négy civilszervezet egyöntetű sikernek tartja, de annak eredményességét méltatta az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt is.
Kelemen Hunor szerint „Románia nem modellértékű ország a kisebbségi közösségek védelmének tekintetében. Ezt a sokszor, sok helyen ismételt valóságot az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezmény alkalmazását vizsgáló szakértői testületének legfrissebb jelentése is alátámasztja. Ez azt jelenti, hogy a mi következtetéseink helyesek: koránt sincs rendezve a kisebbségi közösségek, a magyar emberek helyzete Romániában. A 2007-es uniós csatlakozást követően Románia már nem felel meg azoknak a vállalásoknak, amelyeket feltételként szabtak meg számára. Ha ezeket egy ország nem teljesíti, azt a kisebbségek érzik meg a leginkább”.
Az EMNP közleményében úgy fogalmaz: „a nyelvi jogi kérdések, kiemelten a közigazgatásban tapasztalható nyelvhasználati problémák, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye, a történelemtankönyvek egyoldalúsága vagy a differenciált román érettségi vizsga hiánya immár nemzetközi színtéren is kellő súllyal került bemutatásra. Meggyőződésünk, hogy mindez azoknak a szervezeteknek köszönhető, amelyek árnyékjelentésükben részletesen megfogalmazták a Romániában tapasztalható hiányosságokat. A civilszférának és a politikai pártok képviselőinek együtt kell működniük a jogvédelem és jogérvényesítés terén, ebbéli munkájukban pedig partnerekként és nem versenytársakként kell kiegészíteniük egymást”.
Állásfoglalásában a CEMO felsorolja az ET-jelentésben érintett különböző kisebbségügyi területeket külön kiemelve a közigazgatási intézményeken belüli anyanyelvhasználattal kapcsolatos gondokat. A közzétett jelentés szövegére hivatkozva megemlíti azokat a magyar többségű önkormányzatokat, ahol továbbra sem élnek a törvény által biztosított anyanyelv-használati joggal, valamint a tanácsi határozatok és egyéb hivatalos dokumentumok csak román nyelven hozzáférhetők. Ugyanakkor azt is megállapítja, hogy Romániában 324 olyan település létezik, ahol a magyar lakosság számaránya legalább 20 százalék, de a nyelvi jogokat csak igen kevés településen biztosítják.